A legrégebbi fennmaradt oklevél, melyben Vága falu nevét említik, 1259. szeptember 1-én keletkezett a Csepel-szigeten. Ebben az iratban IV. Béla, Magyarország királya a Vágán élő Damjánnak adta Rexit pozsonyi várjobbágy földjét. Ez az oklevél bizonyítja, hogy Vága már akkor fejlett település volt. A falu neve itt Waga alakban fordul elő, mely a Waga személynévből keletkezhetett, valamint a Vág folyó neve is közrejátszott. További Vágára vonatkozó oklevelek íródtak 1283-ban, 1326-ban és 1361-ben is.
Vága lakosainak életéről a 16. század közepéig pontos adatokat nem tudhatunk. A későbbi iratokból azonban feltételezhetjük, hogy a mintegy 15 jobbágycsalád búza- és rozstermesztéssel, juhtenyésztéssel és méhészettel foglalkozott.
A Vág folyónak fontos szerepe volt a lakosság életében. Több malom működött, valamint lehetőséget adott a halászat kialakulására is, azonban áradásai miatt veszélyforrás is volt.
A 16. század komoly változásokat hozott. A mohácsi csata után a falu az újvári uradalomhoz tartozott, majd Vága, Vágszerdahely és Zsigárd külön gazdasági egységet alkottak a nagyszombati uradalom alárendeltjeként.
A falu rohamosan nőtt, fejlődött és terjeszkedett. Az iratokból tudhatjuk, hogy egyre több új vezetéknév szerepelt a falu összeírásaiban. A törökök rohamos térhódítása miatt azonban ez a gyarapodás visszaesett. A falu török kézre került, így a lakosság vagy elköltözött vagy elpusztult, s a török fennhatóság 1683-ig tartott. Ezután a lakosk fokozatosan visszaköltöztek, illetve új lakosokat telepítettek be.
A fejlődést ismét visszavetette a II. Rákóczy Ferenc által vezetett szabadságharc, mely Vága környékét is érintette. A 18. század elején pedig folyamatos fenyegetést jelentettek a Vág áradásai.
A 18. század végén újra békés idők következtek, mely meghozta a gazdasági fellendülést. 1785-ben már több, mint 1000 lakosa volt a falunak. Az erdőknek, réteknek és a termékeny szántóföldeknek köszönhetően a kereskedelem is egyre aktívabb lett. A kézművesség is egyre jelentősebbnek bizonyult: több molnár, szabó, takács, mészáros és csizmadia is dolgozott a faluban.
Az 1848-49-es szabadságharc következményei nagy hatással voltak a falu életére. A jobbágyságot eltörölték, a lakosok felszabadultak a robot, a terménybeszolgáltatás és a pénzadók terhe alól. Az új törvényrendeletek értelmében pedig Vágát a nagyközségek közé sorolták.
Vága lakosainak legfőbb kereseti és megélhetési forrását a földművelés jelentette. Az állattenyésztés terén megemlíthető a községben a ló és szarvasmarha tenyésztése. A Vág folyó jó lehetőséget adott a helyi malomipar fejlődéséhez. A 19. század 60-as éveiben 17 vágai hajómalom működött a Vág vizén.
A századforduló után a községben is jelentkeztek a társadalmi és gazdasági válság okozta nehézségek. A mezőgazdasági munkások és cselédek alacsony bére és a munkanélküliség nehezítette a megélhetést. Emiatt a járás más községeivel szemben Vágán nagy volt a kivándorlók száma.
Az első világháború kitörése Vága életébe is beleszólt. A férfilakosság hadbavonulása miatt a családok többsége munkaerő nelkül maradt, a megélhetést élelmiszehiány, magas árak, valamint a burgonya, a kukorica és a gabonafélék behajtása súlyosbította. Az elkeseredést még inkább fokozta a háborúban elesettek száma. Az I. világháborúnak Vágán 77 hősi halottja volt.
A háború utáni időszakban a község szerény ingó és ingatlan vagyonnal rendelkezett. A költségvetési hiányt pótadók és illetékek, valamint egyébb bevételi forrással próbálták pótolni.
A lakosság legfőbb anyagi forrását a mezőgazdaság jelentette. A községben jelentős ipari üzem, mely munkalehetőséget biztosított volna, nem volt.
A 30-as évek nagy gazdasági válsága a községben is éreztette hatását, ezért a leginkább rászorulók között élelmiszerjegyeket osztottak. A munkanélküliek számát némileg sikerült mérsékelni a Vág szabályozásakor.
A II.világháborút megelőzően Vága község a magyar-csehszlovák bizottság megegyezése értelmében Csehszlovákiában maradt. A határkiigazításról állandó tárgyalás folyt, végül 1939.március 14-én a községet Magyarországhoz csatolták. Ám a kezdeti eufóriából kijózanodva az emberek rájöttek, annak ellenére, hogy a nemzeti elnyomás megszűnt, a gszdasági nehézségek tovább fokozódtak.
Az időközben kirobbant II. világháború rányomta bélyegét az emberek életszínvonalára is. A háború 43 áldozatot követelt, valamint az anyagi kár is jelentős volt.
Vága kis számú zsidó lakosságát 1944. májusában a galántai gettóba szállították, ahonnan később haláltáborokba kerültek. A négy család tagjai közül, csak egy ember élte túl a koncentrációs tábor borzalmait.
A háborút követő évek tovább tetézték az itt élők mindennapi nehéz életét. Míg 1945-ben 2080 vágai közül csupán 72 lakos volt szlovák nemzetiségű, a reszlovakizáció idején 1380 lakos vallotta magát szlovák nemzetiségűnek. Ennek magyarázata a földhöz való ragaszkodás volt, eredménye pedig, hogy a deportálás és a lakosságcsere szinte teljesen elkerülte a községet. Mindössze 6 családot telepítettek ki Magyarországra,
1945-ben megalakult a helyi nemzeti bizottság, amely fontos szerepet töltött be a falu társadalmi és gazdasági életében, egészen 1990-ig.
Vága község fokozatosan átvette az új világszemlélet módszereit, életvitelét, ami által megváltozott a falu arculata. A HNB akkori elnöke így értékelte a falu fejlődését egy ünnepi falugyűlésen: „1946-ban felépült a halottasház, amelyet most (1985-ben) modernizálunk. Az ötvenes években megkezdődött a járdák, közutak portalanítása, majd az ún. Csincsa-üzlet és a tűzoltószertár felépítése, amelynek első emeletét az új sportszervezet, a Sokol kapta meg. Először az Alsószerdahelyre vezető utat javították meg, majd a község lakosságának szórakoztatására megszervezték a mozit. Az óvoda bővítése, az új kultúrház építése, a helyi hangszóró, majd a falu villanyhálózatának kiépítése, a falu teljes elektrifikációja következett.“
Továbbá beszámoltak a tanítói lakások, az iskola épületének felújítása és kibővítése, valamint a stadion és a posta felépítése szerepelt.