A vágai hitközségről csak a török utáni korból maradtak fenn iratok, mégpedig a canonica visitatiok. Ezek a katolikus püspöki hivatalok okiratai, melyet a püspök egy-egy plébánián tett látogatásakor készített az illető község egyházi viszonyairól: papról, templomról, paplakról, liturgiáról. Ezek nagyon fontos iratok, mivel segítségükkel képet alkothatunk a helyi viszonyokról. Pontosan ezekből az iratokból tudhatjuk meg, hogy Vágát elkerülte a protestantizmus, római katolikus falu volt, s ez napjainkban sem változott nagy mértékben.
A canonica visitatiokból sajnos nem derül ki, hogy az első templomot pontosan mikor is építették, de a 17. századból már találhatunk feljegyzéseket. 1694-ben Vága Vágszerdahely leányegyháza volt, a Szent Miklós templom pedig romos állapotban volt. 1714-ben Vága már Szered filiálisa, tehát leányegyháza. A Szent Miklós templomot restaurálták és a miseruhákat is elégségesnek találták. 1756-ban a temlom még mindig a Szent Miklós nevet viselte, a búcsút pedig Szent Mihály napján tartották. Ekkor már a templom jövedelme bőséges volt, minden gazda köteles volt vásznat, 10 dénárt, csirkét, tűzifát és rőzsét ajándékozni a templom számára, valamint már kántor is volt a faluban.1761-ben Vága ismét Vágszerdahely filiálisa lett. A templomot újból átépítették és átkeresztelték Szent Mihály templomnak.
1778-ban új templom épült a falu közepén levő téren, az ősi temető helyén. A templom bejárati felirata: MDCCLXXVIII. Cardinalis Josephus a Battyán Prímás Regni Hungariae posuit archicpiscopaties sui anno III. Magyarul ez annyit jelent, hogy: 1778-ban Battyán József bíboros a Magyar királyság prímása építette érsekségének 3. évében. A templom a püspök leírása alapján modern épület volt, toronnyal, 3 haranggal, kórussal, orgonával, szószékkel, kántorral és sekrestyével. A falunak ekkor több egyházi föld is volt a birtokában. Az új temető a falun kívül kapott helyet. Misét minden harmadik vasárnap tartottak, magyar prédikációval. Vága lakosainak száma ekkor 871 volt, mind katolikusok voltak. A lakosság többsége magyar volt, de a szlovákok is mind tudtak magyarul.
1847-ben a templom ismét Szent Miklós nevét viselte, az épület jó állapotban volt. A főoltár Szent Miklós képével volt ellátva, valamint a hajóban található még a Mindenszentek képe és a Getszemáni kép. A templom előtt egy kőkereszt és Nepomuki Szent János szobra állt, valamint a faluban látható volt a Szentháromság szobor, két fakereszt ( a temetőben és a falu határán) és az 1824-es tűzvész emlékére állított Szent Flórián szobor. Misét ekkor már minden vasárnap, ünnepnapokon és hétköznap szerdánként tartottak, körmenetet pedig minden éven tartottak Szent Flórián napján. Ez egyébként napjainkban is érvényes. Az 1824-es tűzvész után megfogadták a falubeliek, hogy szobrot állítanak Szent Flóriánnak, hogy minden évben megemlékeznek a tűzvészről és imádkoznak hozzá, hogy óvja meg falunkat. A lakosság száma ekkor már elérte az 1450-et, továbbra is mindenki katolikus volt.
A canonica visitatiok bővebb információt nem nyújtanak a faluról, a jegyzőről vagy a plébánosokról, mivel azt a szerdahelyi visitatio szövegében találhatjuk meg. 1847 után egészen az első világháborúig szinte alig vannak írásos adatok.
Az első világháború után a templom új, finomabb padokat és beton padlózatot kapott. A régi barokk stílusú kőből faragott fekete Mária szobor helyett modern, szines Mária szobrot készíttettek. 1913-ban a getszemáni kép alatti mellékoltárban Szentsírt készíttettek, melyben a nagyheti szertartások során Jézus szobra látható. Az öreg orgonát kicserélték, a harangtorony külső feljáróját befalazták, helyére fájdalmas Szűz barlangját készíttettek. A toronyba ezek után a kórusról nyíló fa csigalépcsőn lehetett feljutni.
A harangtoronyban három harang található. A legkisebb a lélekharang, amin Szent Mihály arkangyal látható, amint a sárkányt legyőzi. A középső 1926-ban készült Szent Flórián tiszteletére. A nagy harang szintén 1926-ban készült és Szent Miklós, a templom védőszentje látható rajta, valamint egy felirat: „Szent Miklós püspök légy közbenjárónk Istennél.“
A temető is rendelkezett egy haranggal, melyet 1949-ben készíttetett Andrásfay Ödön plébános, de sajnos ezt a szocializmus ideje alatt nem használhatták. 1990 őszén azonban újra felszentelték és jelenleg haranglábbal együtt megtalálható a temetőben.
A temető több területen volt, mire elnyerte végleges helyét. Az első a mai Hősök Szobra mögötti területen volt, bár azt pontosan nem tudni, hogy mikortól meddig. Később áthelyezték a templom mellé, majd a harmadik helye maradt a végleges, melyet máig használnak.
Vágán zsidó temető is volt. Ez ellentmond azonban a canonica visitatioknak, melyben azt állították, hogy a falu tisztán katolikus. Danczi Lajos - aki több, mint harminc évig volt falunk papja, s akinek sokat köszönhetek, mivel könyve nélkül szinte semmilyen adattal nem rendelkeztem volna falunk egyházi életéről – azonban megjegyezte, hogy a visitatiokban eléggé idealizálták a falut, s nem voltak mindig valósak az adatok, ami a falu népét illeti.
Vágának évszázadokon keresztül nem volt saját papja. A 13. – 14. századtól egészen a 20. századik Szeredből, Vágszerdahelyről illetve Kajalról járt misézni a pap Vágára. Ennek pontosan az volt az oka, hogy a vágai egyház nem volt önálló, csupán leányegyház. A nagy változás 1938-ban következett be, mikor a visszacsatolás következtében Vága plébánia nélkül maradt. A hívek száma és a Kajaltól való távolság arra kényszerítette Justinián esztergomi érseket, hogy 1943. január 1-én a vágai filiális hitközséget anyaegyházzá emelje, tehát saját plébániát kapott.
Danczi Lajos plébános hosszas levéltári kutatás ellenére sem találta a vágai templom alapítólevelét, pedig ebben az esztergomi érseki helytartó is segítségére volt.
Az önállósulás után szükség volt paplakra. Eredetileg a templom közelében akarták építeni, de ott nem sikerült telket szerezniük. Ekkor léptek érvénybe a Hitler-féle zsidótörvények. Ez miatt egy zsidó család, Schwitzerék eladták házukat a vágai egyházközségnek. A paplak a templomtól tízpercnyi távolságra, az akkor még működő malom épülete mellett készült el. Máig ugyanott található meg.
Az 1947-es canonica visitatioban már megemlítik, hogy nem csak római katolikusok vannak a faluban. Egy „szektát“ említenek, az adventistákat, bár a későbbi korban ennek semmi maradandó nyoma nem maradt. Megemlíti azt is, hogy a faluban van ugyan 35 kommunista, de mind templomba járó emberek. A templomnak már 1939 óta volt irattára, melyet latin és magyar nyelven vezettek.
A szocializmus évei alatt az egyházi földeket, erdőket elkobozták, valamint a hívők száma is kevesebb lett.
1969-ben érkezett falunkba Danczi Lajos, aki egészen 2002-ig a falu plébánosa és meghatározó személyisége volt. Lelkipásztori munkáján kívül hittant tanított a helyi alapiskolában, megírta Vága egyházközség történetét, valamint több verseskötete is megjelent. Jelenleg a nagyszombati papi „gondozóban“ él.
A plébánoson kívül még több ember is volt, aki szintén jelentős szerepet töltött illetve tölt be még ma is. Az egyik ilyen személy a templomatya. Régen a hívek választották, valamint a püspöki hivatal is megerősítette a választást. Hivatalba lépéskor esküt kellett tenniük és 3 év volt a hivatali idő, melyet aztán meg lehetett hosszabbítani. Az a feladata, hogy fenntartsa a templomi rendet, felügyelje a nép valláserkölcseit, példát mutasson és a pap tanácsadójaként működjön. Ez egy tiszteletbeli rang, fizetés nincsen. A 2. világháború után annyiban változtak a dolgok, hogy az állami hatóság hozzájárulása nélkül viseli ezt a címet, de a nép ugyanúgy tiszteletben tartja.
Az orgonista szintén ilyen személy. A faluban sokáig a tanítóknak jutott ez a tisztség, de 1945 után hosszú ideig nem találtak embert erre a feladatra, mivel az utolsó diplomás orgonistáknak a kitelepítéskor el kellett költözniük. Az elkövetkező években többen is megfordulta orgonistaként a templomban, majd a felújított orgonához Badák Gyula diplomás kántor került, aki összegyűjtötte és lekottázta a vágai egyházi énekeket. Emellett szorgalmasan tanította a fiatal orgonistákat is.
Vágán máig nagy hagyománya van a passióéneklésnek, ám sok csiszolnivaló volt rajta. A nagy változást Jáki Teodóz atya hozta, aki felfedezte, hogy a vágai passió a középkori magyar egyházi dallamok emlékét őrzi, s ritkaság, mivel ez szinte az egész magyar nyelvterületről eltűnt már. Ezután többször is falunkba utazott Győrből, ahol egyébként máig a papnevelde tanáraként tevékenykedik. Segítségével a vágai passióéneklés fénykorát élte, még a Szabad Európa Rádió is közvetítette.
Mint minden falu népe, a vágaiak is jártak zarándoklatokra, búcsújárásokra. 1950-ig gyalogosan látogatták Sasvárt, Máriavölgyet, Szentantalt és a galántai Eszterházy kápolnát. 1950 után már csak Szentantal maradt, majd 1970-ben a szocializmus tiltásai miatt végleg megszűntek. 1985-ben kezdték el ismét zarándoklataikat, főleg Szentantalba, de a későbbi években már a magyarországi kegyhelyeket is látogatták.
Az egyházi élethez elválaszthatatlanul hozzátartoztak a különféle csoportok, társulatok. A legrégebbi köztük az 1880-ban alapított rózsafüzér társulat. A társulat 15 rózsából, azaz csoportból állt. Mindegyiknek meg volt a maga neve, mint például Szent Domonkosé, Szent Terézé, Lurdi Szűzé. Minden hétvégén közös imádkozásra gyűltek össze, vagy a templomban, vagy télen a társulat tagjainál. A kommunizmus ideje alatt a létszám csökkent, de a rendszerváltás után sikerült újraszerveződniük. Bár már csak 6 csoport létezik, de még a mai napig működik.
A Jézus Szíve társulat tagjai az előzőhez hasonlóan közös imádkozásokra gyűlnek össze, templomba járó emberek voltak. Kurcz Béla alapította 1939-ben és azóta is minden éven megtartják a Jézus Szíve körmenetet.
A Kármelhegyi Boldogasszony skapulárés társulatot Danczi Lajos alapította 1995-ben, a beöltöztető pap Jáki Teodóz atya volt. A tagok beöltöztetése a vasárnapi misén zajlott ünnepi keretek közt. A társulat a templomi liturgiában nem vállalt szerepet, de kötelezték magukat az igaz keresztényi élet megtartására.
A szívgárdát szintén Kurcz Béla alapította és valaha diákok egyesülete volt. Később belőlük lettek a Jézus Szíve társulat tagjai. Új tagjai már nincsenek, s az idősebbek is egyre kevesebben vannak.
A faluban ezeken a társaságokon kívül még különböző áhítatcsoportok is működnek, de ezek nem bejegyzett tagsággal rendelkező szervezetek. Ide tartozik a Szentcsalád áhítat, a Szent József tisztelői, a Szent Antal és a Rosa Mystica.
Danczi Lajos nyugdíjba vonulása után több pap is megfordult falunkban, ám a püspöki utasítások miatt mindegyik csak rövid ideig tartózkodott Vágán. Jelenlegi papunk egy romániai származású szlovák pap, aki ugyan tud magyarul, de igyekszik elszlovákosítani a miséket, szertartásokat. Évről évre kevesebben járnak templomba, talán csak az idősebb korosztály látogatja rendszeresen. Ennek oka részben, hogy mai világunkban egyre kisebb szerep jut az egyháznak, részben pedig pont az, hogy maga az egyház sem tud haladni a korral és megfelelni a változásoknak.